Küldetés

Az Erdélyi Gyülekezet az erdélyi református egyház Királyhágómelléki Egyházkerületéhez tartozó Magyarországon önállóan bejegyzett egyház, mely a ’80-as évek végi nagy menekülthullám idején Németh Géza által szervezett segítő misszióból jött létre 1990-ben. 1992 óta egy valamikori laktanya területén, Kőbányán van a központja, amely szerteágazó karitatív és kulturális élet helyszíne is. A gyülekezet, sajátos történetéből és helyzetéből fakadó értékeit, mondanivalóját minél többek számára szeretné elérhetővé tenni, és azáltal őszinte párbeszédre is hívni. Szembe nézve a kor kihívásaival, s egyben lehetőségeivel, ezért indította Határátlépő nevet viselő podcastját, ami nem hagyományos értelemben vett rádiót, hanem interneten hallgatható adásokat jelent. A hanganyagok közvetlenül a www.hataratlepo.hu honlapon keresztül érhetők el, de a gyülekezetén (www.erdelyigyulekezet-budapest.hu), illetve annak Facebook oldalán át is.

Munkatársaink

Peleskei Biró Juli

A Határátlépő célja minden fórumon, minden helyzetben és minden emberi kapcsolatban baráti – testvéri kezet nyújtani hacsak szavakban is, de éreztetni, hogy az emberek között -bizonyos értelemben- megszűnt a távolság. Senki nincs egyedül, elérhetőek vagyunk, kérdéseinkre válaszokat keresünk és még erősebben kapaszkodunk a közös értékeinkbe. Ez, ami összeköt, megtart és megemel minket nehéz, jobb és ünnepnapjainkon is. A lehetőség adott, hogy együtt lépjünk át határokat: tartsanak velünk!

Fekete Ágnes

Több, mint két évtizeden át a Kossuth Rádió református műsorát készítettem. Megkapott a hangok varázsa. A mikor nem látjuk a képet, sokkal több mély üzenet és érzés jut el az emberhez. Ma, ebben a hipervizualizált világban jól esnek a jó hangok. A nemrég lezajlott koronavírus járvány alatt zajló online élet különösen is megmutatta, milyen nagy erővel fecseg a felszín, és milyen nagyon szomjazunk a mélyre, amikor nincs más csatorna, mint az „éter hullámai”. Szeretnénk tartalmas, elgondolkodtató, párbeszédre indító, valódi kérdéseket felvető hanganyagokat feltenni a Határátlépő podcastra.

Handó Gergely

Az ember az életben, s életének nagy döntéseiben egyszer érzi azt a fajta bizonyosságot, amikor egy helyre érkezve, egy személyre, vagy egy ügyre talál. Ez a fajta tudatállapot számomra maga a kegyelem.
Érzem, hogy szinte életem minden mozzanata, találkozása ehhez a pillanathoz terelt.
Így vagyok a zenével, a fotózással. A világot tárhatom mások elé.
Vágyódni valami után. Vágyódni a megfoghatatlan, s tán lassan elillanó csodák után. Ezeket dokumentálni egy fotóban, vagy egy interjúban. Visszanyúlni a száz év előttire,  az emberek elé tárni milyenek voltunk, merni emlékezni, s újat teremteni.

Urbán Gyula

A Reménység Szigetének tulajdonképpen két kapuja van.
Az első a múltba nyílik, melyen keresztül Németh Géza tiszteletes úr, az Úr Betyárja száguldozik Erdélybe, s vissza. A betyár helyett tulajdonképpen csempészt is mondhatnék, mert a táskája mindig tele volt mindenfélével, amire a megalázottaknak szüksége volt.
A másik kapu a jövőbe nyílik, melynek szeszélyesen nyíló kapui között Zalatnay tiszteletes úr járkál peripatetikusan ki, s be. Gondolatainak központja egyszerűnek tűnik: hogyan lehetne az Urat szebben, és elmélyültebben dicsérni. Mégis ez a feladat a lehető legnehezebb. Szerencséjére, amit kigondolt, rögtön ki is próbálhatja, mert egy olyan gyülekezettel áldotta meg az Isten, mely megy utána; énekelve, gregoriánozva, gyertyagyújtással, biblianyitással. S hogy mi van a két kapu között? A perui Nasca Fennsík*, melynek hatalmas kolibrijeit, pókjait, kutyáit, majmait csak Fentebbvaló láthatja; alázatos, szülőföldjeiket vesztett tisztelőinek örömére.

*Peruban van egy terület, melynek hatalmas ábráit sohase láthatták meg az azokat létrehozó indiánok – hiszen még nem tudtak repülni.
S az egész alkotás így csak az istenek számára vált láthatóvá.